Szürrealisztikus festészet

 Szürrealizmus a két világháború közti periódus egyik legismertebb művészeti mozgalma volt az irodalomban és a képzőművészetben. Fiatal művészek vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál is valóbb dolgokat alkossanak.Menekülés az első világháborút követő politikai, gazdasági káoszból, lázadás a hagyományos hatalmi struktúrák, a civilizáció embertelensége, kegyetlenségei ellen. A dada mindent tagadásával szemben a szürrealizmus a fi lozófi ára és a pszichológiára (pszichoanalízisre) támaszkodó tudományos állításokat tesz, megoldásokat keres a társadalmi, szociális, politikai, esztétikai problémákra, miközben a szabadság megmarad központi kategóriájuknak. A tudattalant felszabadítani, összebékíteni a tudatossal, az emberek gondolkodását átformálni, a háborúkhoz és uralomvágyhoz vezető racionális és logikai béklyók helyett a vágyakat, a nemiséget, az álmokat, a fantáziát hagyni szabadon működni, ledönteni az ember külső és belső világa közötti falakat, megszüntetni a férfi ak és a nők, az ember és az állat, a képzelet és a valóság között i határokat – a szürrealisták nagy ívű célkitűzései megváltoztatták a költészetet, a képi nyelvet, a közgondolkodást.

A Szürrealizmus első kiáltványa 1924-ben így fogalmazta meg lényegét: „A léleknek olyan zavartalan önműködése (tiszta automatizmus), melynek célja szóban, írásban vagy bármi más módon kifejezni a gondolkodás valódi működését. Tollba mondott gondolat, függetlenül az értelem bármiféle ellenőrzésétől, s minden esztétikai vagy erkölcsi törekvéstől.”